Nyávogás...

...avagy minden kezdet nehéz, mert anno belénksulykolták.

Nyávogok magamnak, hogy ugyan hogyan lehet elkezdeni blogot irni, vajon mi a fene legyen a legelső bejegyzésben...

Valami irtó frappánsnak, ütősnek kéne lennie, ami egyből megragadja a figyelmeteket?... na , mindegy. Nyavajgás.  Ezt nem kéne, igaz? Pont ez az, ami megakadályoz minket abban, hogy bármibe spontán és bátran belevágjunk. (közben észrevettem, hogy irok, tehát elkezdtem, hhhá!:-))  )

Egy kicsit illik bemutatkoznom. 

:-)

Átlagos, 35 éves csaj vagyok. Vagy nő? Vagy anya? Igen. Ezek.

Van két csodálatosan szépre sikerült gyermekem, néha csak nézem őket, micsoda alkotásai Ők a Mindennek..:-)

Sokat gondolkodom, szeretek gondolkodni, elmélkedni, figyelni. Agyalok is. Azt már nem annyira szeretem, az hülyeség.

Kiváncsi vagyok. Tulajdonképpen mindenre. A világunkra és az emberekre benne. Igen, szeretem az embereket, érdekelnek.

Azért kezdek el irni, mert szeretek irni.Úgy szeretnék irni, hogy közben nem akarok arra figyelni, hogy mit kéne! irnom.Na, ez nehezebb feladat lesz.:-)

Hiszek a Vonzás törvényében. Alapszabály. Egyszerűen igy működik minden. 14 évesen tapasztaltam ezt meg először. Azóta igyekszem ezt gyakorolni, bár szinesitem apróbb hullámvölgyekkel :-/

Imádok olvasni, imádom a zenét (ebben az életemben, mint zenész működöm közre aktivabban:-)), imádom a gyermekeket, főként lelkük tisztaságát és hogy tükröt mutatnak nekem, imádom a mozgást, az extrémebb intenzitesú sportokat, a futást, a bicajt,a hegyvidéket.Imádom a táncot. Isten megnyilvánulása az is.

Nem izgulok (nyugtatom magam:-)), hasonló a hasonlóhoz, az olvas majd, akit érdekel, amit irok.